Fazekas Mihály: A tavaszhoz
A tavaszhoz
Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti
A nyálkás avarok leple alól fejét
A nyálkás avarok leple alól fejét
| És pelyhes koszorúját |
| Lassanként nyitogatja ki. |
Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl
A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas
A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas
| Fény megverje szemével |
| Vonj enyhébb levegőt reá. |
Már sok kis madarak messze kerűlgetik
A füstös levegőt, melyben az emberek
A füstös levegőt, melyben az emberek
| Szomszédsága miatt nem |
| Legbátrabb telelés vala. |
A kedves szabadért megvetik a gyanús
Kézzel szórt eledelt, melynek alá fogó
Kézzel szórt eledelt, melynek alá fogó
| Lépet rejte az álnok |
| Embernek ravaszabb fia. |
