Fazekas Mihály: Aggodalom
Aggodalom
Virágzásom idejében
A természet nagy kertjében
| Akármerre kerültem, |
| Minden nyitott körűltem; |
| Minden újult, éledett, |
| Minden örvendeztetett. |
Héj de már hogy meghervadtam,
Azt súgja a főld alattam,
| Ha lehajtom fejemet, |
| Hogy maholnap eltemet. |
| Sorsom így ha képzelem, |
| Elgyalít a félelem. |
De ha nézem a temérdek
És tanácsot tőlle kérdek;
| Csillagokkal tölt eget |
| Ő magához integet, |
| Hol kinyílva tölthetem |
| Újra munkás életem. |
Lelkem azt örülve látja
Csak az fáj, hogy test barátja
| És repülne hirtelen; |
| Tőlle válni kénytelen; |
| Ő a világi sok bajt |
| Únva nyúgalmat óhajt. |
