Fazekas Mihály: Az érzékenységek énekben
Az érzékenységek énekben
Látás
Ahol jő, kit régen ohajtva lesek,
Képzelődésemnek serkenj hajnala,
Most tehát, most két szemeim hívek légyetek,
Csak te nyomorult kéz, s szegény ajakok,
| Ő, akit szüntelen lelek s keresek. |
| Testben jő lelkemnek őrző angyala, |
| Ti is, minden érzéseim jertek, nézzetek, |
| Bár lelkemnek nehéz, legyetek vakok. |
Hallás
Hangicsál a kincsem nyájas énekkel,
Inak feszüljetek vont húr módjára
Nyílj meg szívem, csókid lesznek szájmozgásai,
Érzéseden kívül hagyd zengéseket,
| Óh, hogy testem nincsen rakva fülekkel, |
| S mind együtt pengjetek édes hangjára. |
| De ha róllad szót sem tesznek szép ajakai, |
| Már úgy, óh szegény fül, légy te is siket. |
Szaglás
Irigylem kis virág állapotodat,
Kincsemnek éltedet keblére tetted,
Már ezt az új balzsamodat rózsás kertembe
Óh ég! szent harmatod lelkem megtelte,
| Boldogul letört ág, szép halálodat. |
| S fűszeres lelkedet rá lehelletted, |
| Szedted, drága jóvoltodat töltsd hát szivembe, |
| Mert e jó illatot kincsem lehelte. |
Tapintás
Szemem, nem láthattad, mégis fénylettél,
Órrom s szám izlése, csak veszteg ültél,
Jádzodjatok víg szivemmel minden csepp vérek,
Kincsemmel sétáltam, kis kezét nyújtá,
| Fülem, nem hallhattad, mégis csengettél, |
| Mégis mi rébzés e', hogy felhevültél? |
| Mert egy édes érzésemmel egekig érek. |
| Szorítni találtam, s visszaszorítá. |
Ízlés
Kézfogás, órr, fűl, szem, mind elbujhattok,
Látjátok véremnek pezsgő forrását,
Tudjátok-é, mi lehetett, amit ízlétek?
Bóldog, ha addig lés, míg meg nem talál,
| Már engem többé nem csalogathattok. |
| Betöltém szivemnek fő kivánását. |
| Aki még nem érezhetett angyali étek, |
| Mennyei jó izlés! Forró csók valál. |
Kívánság
Kép, amely szívemet tükröddé tetted,
Balzsamos lehellet! gyenge szorítás!
Édes csókok forrósági, égi harmatok!
Csak középpontotok egy jó szív légyen,
| Hang, amely eremet mind megpengetted, |
| Melyekhez még kellett egy bóldogítás, |
| Ti érzésim kivánsági, mi a hijjatok? |
| Életem rajtatok mennyekbe mégyen. |
