Fazekas Mihály: Egy véres ütközet estvéjén serkent gondolatok
Egy véres ütközet estvéjén serkent gondolatok
Nyugosznak immár a mai nap baján
Áttört vitézek, durva veszély között
Áttört vitézek, durva veszély között
| Görcsökre vont képek vonásit |
| Hogy szedi rendbe az édes álom! |
Leng, lengj körűltök kellemes estveli
Szellő! legyezd el tőlük az érdemelt
Szellő! legyezd el tőlük az érdemelt
| Nyúgalmat is felháborító |
| Ostoba képzetek álmodásit. |
Óh, kedves élet legsanyarúbb neme!
Ugyan mi szükség vólna reád, hahogy
Ugyan mi szükség vólna reád, hahogy
| Az ember e jó kis világot |
| S benne magát okosan szeretné? |
Ha a kevélység hírt-nevet éhező
Lelkét nem a vér szomja hevítené,
Lelkét nem a vér szomja hevítené,
| S a kárhozandók útja helyett |
| Égre vivő nyomokat keresne. |
Az érdemesnek hogyha segítsz ügyén,
Hatalmas ember! szebb nevet érdemelsz,
Hatalmas ember! szebb nevet érdemelsz,
| Mint aki felfúvalkodásból |
| Százezer atyjafiát levágat. - |
Vitéz barátim! mink pedig úgy veszünk
E sullyos élet sok bajain erőt,
E sullyos élet sok bajain erőt,
| A vérpatak tengernyi árvák |
| S özvegyek átkai közt kerengő |
Örvénye közt is, hogyha vitéz karunk
Patvarkodásból nem tesz erőszakot,
Patvarkodásból nem tesz erőszakot,
| S tettünk jutalmát tiszta szívünk |
| Helybehagyó örömin keressük. |
