Fazekas Mihály: Ki a bóldog?
Ifjú legény korában, |
Hogy nőjjenek bujábban, |
Hernyó, bogár ne bántsa, |
Nyúl, kecske meg ne hántsa. |
Hogy a kéménnye füstöl, |
Nem tarthat a becsűstől, |
Nem korhelyes, se kényes, |
Be bóldog egy legény ez. |
Virága szép korában, |
S nem módiz a ruhában, |
Vídám, eszes, serény, jó, |
Be bóldog egy leányzó. |
Egymás eránt hevűlnek, |
Előre már örűlnek, |
Látván, hogy a teremtés |
Itt is lehet szerencsés. |
Egymással egyesítik, |
Áldással ékesítik. |
Úgy-é bizony, hogy e' már |
Valóba bóldog egy pár. |
Fogódzva hordogatják, |
Csókkal leszárogatják; |
Gyűl a gyerek, de nő is, |
Gyűl a segítgető is. |
Riasztja a csibéktől, |
Megőrzi a verébtől, |
A fára már fel is mász, |
Anyjának ért epert ráz. |
A tyúknak és rucának, |
S nagyot visít anyjának: |
Jöjjön ki! a kakassa |
A tyúkot eltapossa. |
A szorgalom beszerzi, |
A gondos ész megőrzi, |
Szintúgy dologho' nyúlnak |
A gyemekek, s tanúlnak. |
Hogy ékesen nyitának, |
Minden szemek kapának. |
Elhordta a szerencse, |
Már mindenik menyecske. |
Törvénytudó, ama' pap, |
Véres jutalmakon kap. |
Csak egy maradt a háznál, |
Az ősi gazdaságnál. |
Menyűl a jó anyának, |
Terhét a ház bajának. |
Gondos, serény, eszes, jó, |
Napához úgy hasonló. |
Szépen megért öregnek |
Másod rajok csevegnek. |
Egyik csapat cicázik, |
Egy báboz, egy cocózik. |
Némely'k alatta bújkál, |
Egy a fején babirkál. |
Igy múlat olykor-olykor |
A kétszeres gyerekkor. |
Keres gyümőlcs puháját, |
S megrakva inge alját, |
Hogy kedveket találja, |
A véneket kinálja. |
E fákat óltogatta, |
Biz erre, mondogatta: |
Hogy bóldog, aki fába |
Ólt kis legény korába. |