Fazekas Mihály: Szükségben segítség
Szükségben segítség
Mind egy célra kell sietnünk,
E pályát hogy kell követnünk,
Óh jól tudnánk, hogy egymásnak
E világi vándorlásnak
De azt véljük, hogy rózsákat
Ha egynehány jámborkákat
Hogy az élet édes mézét
Ha a mások szája ízét
Hogy útunkban dicsőséggel
Ha másoknak kevélységgel
Ez ellen már hány ezerek
Mert csak gyötrik az emberek
Bűnnek lelke! ki földünknek
Csak tapodd hát életünknek
De tudd meg, hogy a jó szívet
Bár elővégy minden mívet,
Buja! Bátran dobzódhatol
Ha jobb, amit kikaphatol
De a bálok majd elmúlnak,
Álorcáink majd lehúllnak,
Csikarj te is szegény fösvény!
Majd ha elfogy ez az ösvény,
Bár bírós légy, s mindenemet
Egy magamnyi sírhelyemet
Vad erőszak! rút kevélység!
Jó barátok lehetünk még,
Vedd el minden szabadságom,
Én ott kezdem méltóságom
Az igaz, hogy ily reménynél
Mert addig a torkos elnyél,
De hiában! mert más mód nincs,
Mulattat is ez a nagy kincs,
| Mind egy úton ballagunk, |
| Mind jól tudnánk azt magunk, |
| Közös segítségivel |
| Könnyen bírnánk terhivel; |
| Csupán úgy szakaszthatunk, |
| A tövisbe buktatunk; |
| Szánkba csak úgy nyelhetjük, |
| Keserűvé tehetjük; |
| Csupán csak úgy járhatunk, |
| A nyakára hághatunk. |
| Irkáltak, de hasztalan, |
| Az embert minduntalan. - |
| Színét így elfoglalád, |
| Minden szépségét alád. |
| Meg nem tántoríthatod, |
| Amivel bosszanthatod. |
| A szegények zsírjából, |
| Az éhhel-hólt szájából; |
| S ha kifarsangolhatunk, |
| S akkor majd mi múlatunk. |
| Élj húzással-vonással: |
| Megalkuszunk egymással; |
| Kényed szerint nyeljed el: |
| Ott tán csak nem perled el. |
| Gázolj bátran bennünket: |
| Ha lejárjuk terünket. |
| Lássad, hasznát hogy veszed: |
| Majd, ahol te végezed. |
| Sovárogni unalmas. |
| Elgázol a hatalmas. |
| Hordjuk tisztán szívünket, |
| Dicsőít is bennünket. |
