Fazekas Mihály: A grófnévá lett kertészleány
A grófnévá lett kertészleány
(Németből)
Óh ég, mely kedves hír ez,
Már nagyságom testéhez
Gyöngy hajam majd mint fordúl
Az irígység is bámúl
| Hogy grófnévá lészek! |
| A ruhák is készek. |
| A frizúrvas végén, |
| Pompám fényességén. |
Nézd, egy hintóban milyen
Mely büszkén, mely kevélyen
Mára grófné nagy cifrán
Szép gavallérok karján
| Szép paripák várnak, |
| Játszanak s ugrálnak, |
| Megy komédiába, |
| Bálba, maskarába. |
Eddig a kis kertésznét
Mint egy tündér istennét
Már gyémántok tisztelnek
Gróf urfiak térdelnek
| Rózsák ékesgették, |
| Felségessé tették: |
| Nyilt rózsák helyébe, |
| A grófné elébe. |
Eddig Jancsit kedveltem,
Hány száz koszorút nyertem
Mindig a sarkamban vólt,
Mert a pajkos megcsókolt,
| Mennyit játszék véle, |
| Szép virágból tőle, |
| Sokszor megkergettem, |
| Hogy cseresznyét szedtem. |
Csókot, rózsát szórt ollykor
Sokszor megszidtam, sokszor
Fáradtan a csintalan
Az ölembe számtalan
| Rám, midőn szunnyadtam, |
| Meg öszvecsókoltam. |
| Ha dolgát végezte, |
| Magát kipihente. |
Már az ég gondja légyen
Pompás udvarba mégyen
Jó szilvásom, kis kertem,
Immár Isten hozzátok!
| Szép virágim, rátok! |
| Kis gazdasszonykátok, |
| Kit magam miveltem, |
| Jancsi lesz gazdátok. |
Édes Jancsim, mit duzzogsz,
Talán azért haragszol,
Várj csak, durcás, egy kicsinyt,
Legyek csak grófné, tüstént
| Mért szorítod szívem? |
| Hogy grófnévá lettem? |
| Rajtad megboszúlom: |
| Te leszel a grófom. |
