Földi János: Az én Sírhalmom!
Az én Sírhalmom!
Amott a' kapús ut mentében
| Láttomra volt eggy körtvélyfa. |
| A' Sírhalmok 's Erdők szélében; |
| Kivágták, 's nints ez is már ma! |
Én e' kies tért választottam
| Számomra Sírhalom helyül |
| E' vad körtvélyfát óhajtottam, |
| Sírhalmomat tzímező jelül, |
Még is, ha történik halálom,
| Ne másuvá temessetek! |
| Itt nyugtasson a' tsendes álom, |
| Nints szebb hely; meg-engedjetek. |
Eggy Akászt, körtvélyfám helyébe
| Ültess, óh eggy Jóltévő kéz! |
| Melyről Zephir Naplementébe |
| Susogva majd síromra néz! |
Mind kettőt sok Tüskék borítják,
| Mint az én kínos éltemet! |
| Ők azt védelmekre fordítják; |
| A' sírba engem az temet! |
Ti Gyermekek, ne szaggassátok
| Ennek szagos virágait! |
| Ha nyílni Májusban látjátok, |
| Hadd fedjék Földi hamvait! |
Akkor talám, kik itt el mennek,
| Igy szóll eggy: «Akit fed e' Bólt - |
| Illy rövid Tavasza volt ennek! |
| De tán hibázok, ez se volt!» |
