Földi János: Buda Várának a' Töröktől lett viszsza-vételének Századik esztendeje.
Buda Várának a' Töröktől lett viszsza-vételének Századik esztendeje.
Irattatott Pesten 1786-dikban, 10-kén Septembernek.
Melly ágyú ropogás dördűl füleinkbe?
Brávó! e' harsogás jő Buda Váráról,
Brávó! ez hát ama' vig örőm Századja,
Azért, hogy ki-veté a' Tőrök vas jármát,
Tsak ugyan nem ment hát feledékenységbe,
| Mit mormol az Ekhó rengő hegyeinkbe? |
| Annak Dunát 's Pestet néző Bástyájáról! |
| Buzgó hálálását mellyben Buda adja! |
| Ki tett kebelében gyakorta sok lármát. |
| Haladt; de hogy szebben mehessen tsak végbe. |
(a) Buda viszsza-vétele September 2-kán történt 1686-ban de ezen öröm-esztendö napja September 10-kén tartatott 1786-ban.
(a)
Nem: miként forr a' Nép Buda Bástyájára!
Róma hajdan ama' játékra így gyűle,
Dőrdűlvén az ágyú edgymásra, mentünkben
Danánk, mormolásit habjaiba belé
Eredj gyorsan! mond-meg e' tsalmás Népségnek:
Hogy most edgy Századja, kardotok tsorbúla,
El-múlt a' Hóld-világ, ki-derűlt Nap-fénye
El-múlt a' Vérontás, melly főldünket járta!
Innepet űl Buda, békessége' karján,
Fegyvere nem Mársra, 's vérontásra zörög,
Szabad Bástyájáin, hová forrva gyűlnek,
A' buzgóbb rész pedig a' Vár' Templomában,
Áhitatosságát vivén felsőségre
'S Buzdúlván, az ágyú valahányszor dördűl,
Vének! kik lehettek Buda kebelében,
'S Rengvén vele edgyütt gyermeki bőltsőtök,
Nem tudtátok ugyan akkor, 's nem láttátok;
Sőt szemetekkel-is láthattátok osztán,
E' fel-gyűlt Iffjaknak Vének, beszéljetek!
Állítsátok-elő Budát olly szinében,
Belől a' Törökség' fegyvere lángozótt,
A' Keresztyénségnek kívűl vólt Tábora
Ti Iffjak, 's Gyermekek, őket halgassátok!
Mellybe TERÉSIA hív Anyai keze
Nem: miként forr a' Nép Buda Bástyájára!
| El sietek én-is e' ritka pompára. |
| Melly minden századik esztendőn kerűle. |
| Víg repesést gyulaszt érzékeny szívünkben. |
| Szedvén, gyorsabban hajt Török Ország-felé. |
| Budán Innepe van a' Keresztyénségnek! |
| Nővő Hóldotoknak edgy szarva tsonkúla. |
| Budának; lakosa vigad, 's jövevénye! |
| Nagy JOSEF-ünk Janus Templomát bé-zárta! |
| Nem eped Országa háborús zavarján! |
| Ágyúja örömöt, nem romlást menydörög! |
| Szemek 's szívek édes érzésbe merűlnek |
| Muzsika, énekszó, 's ágyúk' hangzásában, |
| Sűrű háláadást repit-fel az égre. |
| Forró örőm-könyve szemeiből gördűl. |
| Kiknek ama' dörgés harsogott fülében! |
| Rettegve szoptatott Anyai emlőtök; |
| De leg-közelebbről ezt Ti hallottátok, |
| Meg-rongálva Buda Várát, 's tsak nem pusztán. |
| Érzékeny szívekbe bámulást öntsetek! |
| Mellyben minden-felől vólt tűz közepében! |
| Mint belől égő Ház füstölt, gyúladozott. |
| Szomszéd hegyeinken terűlt Népe' sora |
| Kit tsak épségében még Budát láttátok. |
| Meg-avúlt szenyjéből hozni igyekeze. |
(b) A' Budai Királyi Palotát 1749-ben épitette ujra d. c. Mária Terésia.
(b)
De, hogy vólt Várának valaha ostroma,
Látszik félig belé-süllyedt golyóbissa.
De, hogy vólt Várának valaha ostroma,
| Magas kőfalában látszik most-is nyoma. |
(c) A' Fejér-vári kapu előtt tsak közel edgymáshoz áll-ki félig a' Várkőfalából két bombi gollyóbis, láthatni más hellyen harmadikat-is.
(c)
Vének! beszéljetek a' Törők' igáját!
Mi vólt a' Törőkség' terhe, melly nints már ma,
Mint melly Kertbe magát bé-veheti a' gyom,
A' Dudva emeli-fel kevélyen fejét,
Magyar! úgy lepett-meg a' Törők' foksága!
Fogyatta erődet, el-szívta kövéred',
Hágy ezer lakosid' rabszijjára fűzte,
Hól kedves magzatid maradtak árvákká,
Hól a' hív párt, a' hív pártól el-rabolta,
Sok bús Filoméla Itist keseregte,
El-szedte vérrel nyert ősi jószágidat.
Sok Várósok 's faluk fel-perselt hamvával
Nem vólt szűnte a' sok vérengző Hartznak,
Négy fejér lineák tzimereden áltak;
Mint mely mezőn terem a' Pipats bővében,
| Ez gondolatitók' szemeit meg-nyissa! |
| Kik atyáitoknak halgattátok száját! |
| Melly sok Vér, Háború, Hartz, ütközet, lárma? |
| Minden jó Veteményt meg-fojtogat, el-nyom. |
| Sziván amazoknak tápláló erejét: |
| Te le-nyómattattál, ő mind fellyebb hága! |
| Ontotta, valahól tsak lehetett, Véred'. |
| 'S Örök' számkivetve főldéből ki-űzte? |
| Hól azók téttettek örök rabszólgákká. |
| Az egész Háznépet e-ként darabólta! |
| Sok Progne el-vesztett szűzségét rebegte! |
| Dúlta, pusztitotta kúltsos váraidat. |
| Hányat nyomorítótt kóldús tarisznyával? |
| Maradt kevés számod tárgya vólt a' sartznak. |
| De akkór négy, 's több Vér-lineákká váltak, |
| Vagy sok Piros Fűzény a' rétek' szélében, |
(d) Piros Füzény. Lythrum Salicaria Linnei. Lysimachia purpurea officinarum. Füz-fa levelü-fű. Tsapó Jósef: Piros Füzény Benkö Füszeres nevezeti szerént. Vizes hellyeken terem.
(d)
El-vész minden más szín néző szemeinkbe:
Úgy fogta-el sokszor parlagidat a' Vér,
Sok el-dúlt váraid vérezett kövekkel
Buda! Te vagy ennek eleven példája,
Hegyeiden melly sók emberi Vér omlótt,
Más fél századókon Királyodtól fosztva,
El-vész minden más szín néző szemeinkbe:
| Piros szinek tűnik meszsze eleinkbe: |
| Pirosra változtak sok viz, patak, rét 's ér! |
| Ujúltak, 's rakattak véres málterekkel. |
| Márs' mérges fegyvere játékos kotzkája! |
| Mikor hól Keresztyén, hól Törők ostromlótt? |
(e) II-dik Szuliman török Tsászár, ama' Magyar Nemzet' halálos ostora, három ízben ment-bé Budára. 1-ször 1526-ban a' Mohátsi veszedelemben győzödelmes Seregével prédálván ment Budáig, és azt mind őrzőktől, mind lakosoktól tsak nem üressen találván, 14 napokon benne múlatott; akkor az egész Várost felgyúltván, a' Királyi Paloták, Istállók és Vadaskerten kivűl, sok prédával és rabokkal haza ment. 2-szor 1529-ben a' Zapolya segittségére jövén, erővel vette meg; nem álhatván ellent Nádasdi Tamás 700 Német őrző katonákkal, kiket Ferdinánd Király őrizetre ott hagyott vala. Még ekkor-is a' Magyaroktól el nem vette, hanem Zapolyának meghagyta. De tsak ugyan Béts' megszállásából viszsza-jövén, Zapolya őrizetére benne Török őrzősereget hagyott. 3-szor 1541-ben az Isabella' kérésére, kinek tútorságát fogadta, oltalmazására Magyarországra jövén, Augustus 16-kán tsalárdsággal meg-vette, magáévá tette és bírta követőivel 145 esztendeig. E két utolsó elfoglalása között Ferdinánd három ízben vitatta. Azután következő Királyok pedig alig van száma, hányszor igyekeztek ostrommal viszszavenni 1686-ig.
(e)
Gyászos Árva 's Özvegy, Véred' fátyolában!
Pólgáridon, kiknek valál tulajdona,
Közepetted lakott sartzoló Törököd,
Ha a' fehér Szederj Pirosra változótt,
Buda! Hegyeidnek vér szín veres bora,
Lotharingi Káróly! 's több más Fejedelmek!
Mig a' Magyaroknak itt lesznek hajléki,
Vitézségtek' firól fira emlegessék,
Ti Vitézi Hamvak! váltsági Budának!
Hegyeink' kövébe kik temetkeztetek,
Nyúgodalmótokban örök tsendességtek
Erezze hamvatók e' kegyességünket,
Buda! sok változást a' melly ki-állottál!
Nyúgodj már szárnyai alatt JOSEFednek!
Mind erős hegyeid mélly fundamentóma;
Számláld Századidat békesség ölében,
| Árva 's Özvegy valál, Törők kézre osztva! |
| Setét Hóld pislogótt szép Napod' nyómában! |
| Esztendőnként adót más idegen vona! |
| Gyakran Vér-patakkal vitt faját őrököd! |
| Hól Piramus 's Tisbe vérek omladozótt: |
| Mert bőven borított vér veres bibora! |
| Kiknek viszsza-nyere végre segedelmek! |
| Áldjanak ezeknek késő maradéki! |
| Századonként elő-fordúlva hirdessék!!! |
| Véres áldózati a' Török igának! |
| 'S Véretek' fátyola lett szemfedeletek! |
| Légyen! 's maradjon fel vitézi hivségtek! |
| Végye áldozatúl most-is Innepünket! |
| Sok óltalóm, 's vivó óstromon fórgottál! |
| Tartsd őt az Ég után másik védelmednek! |
| Légy mózdíthatatlan békesség Templóma! |
| Míg Magyart találni Magyarók földében. |
