Földi János: Halotti Vers, edgy gyenge szülött temetésére 1781-ben.
Halotti Vers, edgy gyenge szülött temetésére 1781-ben.
(Anapesztusz-mértékekre.)
Ah! melly szomorú ez az óra;
Zokogó seregünk bizonyíttya!
Edgy gyenge virág el-enyészik,
Edgy gyenge tüzetske, jelessen
Jaj! víg örömünk' elejében
Jaj! melly hamar el-mene tőlünk
De szemünk vizeit, hamújára
Atya adta kezébe Atyának,
Zokogó seregünk bizonyíttya!
| Mert bús libitinai szóra |
| El-epedt ajkait kiki nyítja. |
| Mikoron alig érte nyitását! |
| Meg-emésztő férge tenyészik. |
| 'S nem hagyja tovább maradását. |
| Tsillámlva, szemünkbe tsapódék: |
| De kilobbant lángja sebessen |
| El-aludt, 's hamúval be-vonódék. |
| Elenyészett gyenge virágunk! |
| Jaj! zöld tavaszi levelében |
| Lenyesett, 's elesett jeles águnk! |
| Szép hajnala drága napunknak! |
| Hamar el-vitetik mi előlünk, |
| Kit igen szereténk mi magunknak. |
| Tsakugyan meg-eredve ne hintse! |
| Lám gyermeki gyenge korára |
| Odament, hová Jézusa, kintse. |
| Bizonyos lesz gondviselése: |
| Illő, hogy az édes Anyának, |
| Szűnjék szeme' zápor esése. |
