Földi János: Anapaesticus versek.
Anapaesticus versek.
Mit szór sikertelen az élő
| Sereg illy siralommal elegy jajt? |
| Mért támad igaz java ellen |
| A' búba merűlt 's elalélt kin? |
Immár keserü panasz enyhűlj,
| Az anyák szeme könye ne hulljon, |
| Ne zokogjon senki halottján! |
| Éltet szerez a' mi halálunk. |
Az aszott magok így kivirítnak,
| Meghalsz elébb 's letemetve, |
| Ezek a' gyep alól kiadódván, |
| Nevekednek elébbi kalásszá. |
Most Föld, te bévegyed, ápolgasd
| És lágy kebeledbe fogadd ezt, |
| Nemes emberi test töredékit |
| Hív gondviselére ajánlunk. |
Lélek lakozó helye volt ez,
| Kit az Isten szája lehellett, |
| A' bölts tudomány laka ebben, |
| Mellynek felemelt feje Krisztus. |
Ide zárt tagait te fedezgesd,
| Bizonyára kikéri tetőled |
| Azokat valahára Teremtőnk, |
| Mint képeit és adományit. |
Tsak jőjjön ama kiszabott nap,
| Mellyben betelik mi reményünk, |
| Megnyílva ki kell adakoznod |
| Valamelly tetemet mi letettünk. |
