Garay János: ZOLTÁN, A BÍRÓ.
ZOLTÁN, A BÍRÓ.
Harsog a kürt csengő riadása,
Messze fémlik zászlók lobogása,
Győző Zoltán győzödelmi hadja,
Merre mégyen, a babért aratja.
Messze fémlik zászlók lobogása,
Győző Zoltán győzödelmi hadja,
Merre mégyen, a babért aratja.
Megy pusztítva délnek, éjszakának,
S nincsenek kik ellenállhatának:
Sarcz alatt a németek császára;
Néki hódol Konstantinnak vára.
S nincsenek kik ellenállhatának:
Sarcz alatt a németek császára;
Néki hódol Konstantinnak vára.
S zeng a kürtök csengő riadása,
S szól a zászlók néma lobogása:
«Jaj a fejnek, jaj s halál a karnak,
Ellenállni mely mer a magyarnak.»
S szól a zászlók néma lobogása:
«Jaj a fejnek, jaj s halál a karnak,
Ellenállni mely mer a magyarnak.»
Mégis, mégis ellenállni mernek,
Frigyszegőleg kik fegyvert emelnek,
Balga népi nagy Lombardiának,
Hős Berengár fényes országának.
Frigyszegőleg kik fegyvert emelnek,
Balga népi nagy Lombardiának,
Hős Berengár fényes országának.
Mint a bérczről zúduló vizomlás,
Jött közéjök káros meghasonlás;
Önfejét a balga nép megunta,
S hős Berengár életére ronta.
Jött közéjök káros meghasonlás;
Önfejét a balga nép megunta,
S hős Berengár életére ronta.
Szertedúlá szép királyi várát,
Összetépé bíboros palástját,
Öt bitónak tűzé karvasára
Földnek, égnek botránkozására.
Összetépé bíboros palástját,
Öt bitónak tűzé karvasára
Földnek, égnek botránkozására.
Hős Berengár, dísze korszakának,
Frígyes társa volt Árpád fiának.
«Istenemre! a ki él felettünk,
Ezt a népet meg illik fenyitnünk!»
Frígyes társa volt Árpád fiának.
«Istenemre! a ki él felettünk,
Ezt a népet meg illik fenyitnünk!»
Mondá s eljött győzödelmi Zoltán,
Megbizottan nagy hatalma voltán,
S zeng a kürtök csengő riadása,
S szól a zászlók néma lobogása:
Megbizottan nagy hatalma voltán,
S zeng a kürtök csengő riadása,
S szól a zászlók néma lobogása:
«Fel, gonosz nép, fel, véres csatára!
Véretek lesz s légyen a had ára!
Fel, csatára, pártütők, ki vagytok!
A birónak szörnyü számot adtok.
Véretek lesz s légyen a had ára!
Fel, csatára, pártütők, ki vagytok!
A birónak szörnyü számot adtok.
Kik királytokat meggyilkolátok,
Szép palástját összeszaggatátok,
Őt tüzétek rút bitó hegyére,
S mégis éltek földnek szégyenére!»
Szép palástját összeszaggatátok,
Őt tüzétek rút bitó hegyére,
S mégis éltek földnek szégyenére!»
S büntetőleg rá ront Páviára,
A nagy ország első városára;
A kerítést fegyver árja bontja,
Háztetőit láng s hamúba ontja.
A nagy ország első városára;
A kerítést fegyver árja bontja,
Háztetőit láng s hamúba ontja.
S merre elhat győző karja, vért ont,
S merre pillant, véritéletet mond,
S pártütő, ha még két annyi volna,
Vérbünéért mind rakásra hullna.
S merre pillant, véritéletet mond,
S pártütő, ha még két annyi volna,
Vérbünéért mind rakásra hullna.
Boszu-harczát így végezte Zoltán,
S rettegék őt nagy hatalma voltán
Nagy Csepeltől délnek, éjszakáig,
S fel keletnek Konstantin váráig.
S rettegék őt nagy hatalma voltán
Nagy Csepeltől délnek, éjszakáig,
S fel keletnek Konstantin váráig.
