Garay János: A SÍR.
A SÍR.
Sötét éjben sötéten
Egy halvány ifju ült,
Fölötte vész az égen,
Alatta sír terült.
Egy halvány ifju ült,
Fölötte vész az égen,
Alatta sír terült.
, Ki vagy te, sírok őre?
Alattad mely sir ez?´
«Tekints e puszta kőre,
Megmondja, mit fedez:
Alattad mely sir ez?´
«Tekints e puszta kőre,
Megmondja, mit fedez:
Mi kincsem volt s világom
E nagy világ ölén,
Legkedvesebb barátom
Itt nyugszik, - a remény!
E nagy világ ölén,
Legkedvesebb barátom
Itt nyugszik, - a remény!
S halmára lehevertem,
S halmán itt hervadok,
A temető lett kertem,
S kertésze én vagyok.»
S halmán itt hervadok,
A temető lett kertem,
S kertésze én vagyok.»
És mint a kőre nézek,
S az írást olvasom,
Nagy borzadalmat érzek,
Remeg minden tagom:
S az írást olvasom,
Nagy borzadalmat érzek,
Remeg minden tagom:
A sír sötét ürében
Magamra ismerek;
S a sírásó szemében
Saját könyűm remeg.
Magamra ismerek;
S a sírásó szemében
Saját könyűm remeg.
