Garay János: BARNA BANDI ÉS KEDVESE.
BARNA BANDI ÉS KEDVESE.
Szép finom lent sodra pergő rokkafán
A menyecske, czifra mint a tulipán,
Csipkés ujja gyolcs ingének hófehér,
Tarka szoknya s kendő rajta mint a vér.
A menyecske, czifra mint a tulipán,
Csipkés ujja gyolcs ingének hófehér,
Tarka szoknya s kendő rajta mint a vér.
Rokka mellett a menyecske fenviraszt,
Várva várja, kinek gondja, a kit, azt.
«Hej galambom - igy sohajt fel - kedvesem,
Tán hogy már ma nem is lát meg én szemem!
Várva várja, kinek gondja, a kit, azt.
«Hej galambom - igy sohajt fel - kedvesem,
Tán hogy már ma nem is lát meg én szemem!
Jaj biz érted még ma szívem meghasad,
Fehérítni nem is kell már fontamat;
Könyeimmel hófehérré áztatám,
Szinte szemfödélnek illenék reám.»
Fehérítni nem is kell már fontamat;
Könyeimmel hófehérré áztatám,
Szinte szemfödélnek illenék reám.»
Szólt, s kivül az éji szélvész rája zúg,
A falórán tizet szólott a kakuk,
De nem zúg a szél, sem óra annyira,
Hogy kivülről mégis neszt ne hallana.
A falórán tizet szólott a kakuk,
De nem zúg a szél, sem óra annyira,
Hogy kivülről mégis neszt ne hallana.
Lónyeritést hall, s rokkája elakad,
A pitarba, tudja kihez, kiszalad.
A pitarban hóka lován Bandi áll,
De lováról most az egyszer le se száll.
A pitarba, tudja kihez, kiszalad.
A pitarban hóka lován Bandi áll,
De lováról most az egyszer le se száll.
«Egy ital bort, Borcsa, lelkem frissibe!
Négy órája hogy nyomomban a megye;
Még csak a hidig juthassak el hamar,
Azt felrántom, s túl az erdő eltakar.»
Négy órája hogy nyomomban a megye;
Még csak a hidig juthassak el hamar,
Azt felrántom, s túl az erdő eltakar.»
S friss italt hoz a menyecske, enyhadót,
Ad mellé egy hosszú csókot, biztatót.
«Soha mint ma, oly forrón nem vártalak;
Jobb lesz mégis, hogy megmentve tudjalak.»
Ad mellé egy hosszú csókot, biztatót.
«Soha mint ma, oly forrón nem vártalak;
Jobb lesz mégis, hogy megmentve tudjalak.»
S a zsivány száll, mint szellő, mint gondolat,
A menyecske szívverése elakad;
Piros arcza elhalványul mint a fal,
Lódobogás, százszoros az, a mit hall.
A menyecske szívverése elakad;
Piros arcza elhalványul mint a fal,
Lódobogás, százszoros az, a mit hall.
Az igazság van nyomában Bandinak,
Már a hajdúk a kert alatt hajtanak...
A menyecske nem gondol csak Bandira,
S rémes eskü száll vonagló ajkira.
Már a hajdúk a kert alatt hajtanak...
A menyecske nem gondol csak Bandira,
S rémes eskü száll vonagló ajkira.
«Meg ne fogják, istenemre, a ki él,»
És kezében fáklya lesz a rokkanyél...
A zúgó szél mintha mondva zúgana...
S pillanatban lángban áll a kis tanya.
És kezében fáklya lesz a rokkanyél...
A zúgó szél mintha mondva zúgana...
S pillanatban lángban áll a kis tanya.
Hol van a szív, mely ne könyörűlne meg
Égő házáért siró nő könyinek?
A tüzet eloltották a pandurok, -
Barna Bandi már a folyón túl robog!
Égő házáért siró nő könyinek?
A tüzet eloltották a pandurok, -
Barna Bandi már a folyón túl robog!
Pandurokkal Bandi nem találkozott, -
Ámde kedvesével még kezet fogott.
«Felgyujtottad életemért házadat,
Hol fogod most kipihenni magadat?»
Ámde kedvesével még kezet fogott.
«Felgyujtottad életemért házadat,
Hol fogod most kipihenni magadat?»
«Ád az isten nyáron árnyat, lágy füvet,
Télen által ránk terítjük szűrödet,
S ha még a rakásfa sem lesz jó meleg,
A meleget forró csókom hozza meg!»
Télen által ránk terítjük szűrödet,
S ha még a rakásfa sem lesz jó meleg,
A meleget forró csókom hozza meg!»
