Garay János: GŐZHAJÓN.
GŐZHAJÓN.
I.
Búcsút mondtam kedvesimnek...
Búcsút mondtam kedvesimnek...
Búcsút mondtam kedvesimnek,
Búcsút gondjaimnak;
Fájdalom s örömkönyűim
Csaknem összefolynak!
Búcsút gondjaimnak;
Fájdalom s örömkönyűim
Csaknem összefolynak!
Mint madár könnyen repülnék
Szél s hab ellenébe;
Csakhogy egyik szárnyamon még
A kalitka lépe!
Szél s hab ellenébe;
Csakhogy egyik szárnyamon még
A kalitka lépe!
Lelkem, és a gőz hatalma
Mind előbbre tolna;
Csakhogy a szív száz fonállal
Kötve honn ne volna!
Mind előbbre tolna;
Csakhogy a szív száz fonállal
Kötve honn ne volna!
Vissza vágyom és előre,
Kin- és kéjtusával;
Mind hiába, elragadt már,
S visz hajóm magával!
Kin- és kéjtusával;
Mind hiába, elragadt már,
S visz hajóm magával!
II.
Ingatag hajón lebegve...
Ingatag hajón lebegve...
Ingatag hajón lebegve
Égnek és viznek közötte,
Itt vagyok pár deszkaszálon
Én a biztos föld szülötte!
Égnek és viznek közötte,
Itt vagyok pár deszkaszálon
Én a biztos föld szülötte!
Hánykodó habok honában
Nyugtát szívem nem találja;
Mint a felkapott katángot
Hord a vágyak tétovája.
Nyugtát szívem nem találja;
Mint a felkapott katángot
Hord a vágyak tétovája.
És kinyujtom mind a két kart,
S nincsen, a kit megölelnék,
Messze tőlem mind a ketten,
Kiktől, és kikhöz eveznék:
S nincsen, a kit megölelnék,
Messze tőlem mind a ketten,
Kiktől, és kikhöz eveznék:
Jobbom el nem éri már, kit
Honn hagyék, nőm és családom,
Mig balommal el nem érem,
Melybe térek, ősi házom.
Honn hagyék, nőm és családom,
Mig balommal el nem érem,
Melybe térek, ősi házom.
Oly nehéz, oly könnyü szívem,
Mintha égbe kéne szállnom,
Vagy le, mélyen elmerülve,
Sírom a mélyben találnom.
Mintha égbe kéne szállnom,
Vagy le, mélyen elmerülve,
Sírom a mélyben találnom.
