Garay János: KONT FEGYVERNÖKE
KONT FEGYVERNÖKE
Elénekeltem Kont vitézt,
A hőset, a keményt,
Harmincz nemes bajtársival,
Szivem sugalltaként.
A hőset, a keményt,
Harmincz nemes bajtársival,
Szivem sugalltaként.
Elmondtam, hogy szabad halált
Haltak mint honfiak,
S haláluk szép volt és dicső,
Mert elvért haltanak.
Haltak mint honfiak,
S haláluk szép volt és dicső,
Mert elvért haltanak.
Miért ne mondjam őt is el,
A hű fegyvernököt?
A harminczkettedik nemest,
Ki együtt halt velök.
A hű fegyvernököt?
A harminczkettedik nemest,
Ki együtt halt velök.
Ott volt urának harcziban
A hűséges legény,
Ott álla most is s látta, mik
Történnek György terén,
A hűséges legény,
Ott álla most is s látta, mik
Történnek György terén,
Mint álltanak, mint hulltak el,
Harminczan egyiránt,
Mint álla Kont, mint hulla e1
Egy félország gyanánt.
Harminczan egyiránt,
Mint álla Kont, mint hulla e1
Egy félország gyanánt.
A hős elhullt, a hű apród
Utána porba hull,
Nagy veszteségét érezi
Ki mondhatatlanul.
Utána porba hull,
Nagy veszteségét érezi
Ki mondhatatlanul.
«Ki a szegénynek napja volt,
A hősek csillaga,
Egész hazában serget ért
Karával egy maga,
A hősek csillaga,
Egész hazában serget ért
Karával egy maga,
Kivel csatákban vért ivám,
Békében áldomást,
Ki ád helyette énnekem,
Ki ád kárpótolást?»
Békében áldomást,
Ki ád helyette énnekem,
Ki ád kárpótolást?»
Igy sír; szivének kérgeit
Föltépik kínjai,
Könyűt nem ismert két szeme
Tengernek árjai.
Föltépik kínjai,
Könyűt nem ismert két szeme
Tengernek árjai.
S mind látja őt, mind sír vele
A véres holt felett;
Csak a király bámúl maga
Ily hűséges szivet.
A véres holt felett;
Csak a király bámúl maga
Ily hűséges szivet.
,Ki e legény, - borzadva szól,
S kérdőleg széttekint -
Ki egy felségsértő felett
Érezhet ennyi kínt?
S kérdőleg széttekint -
Ki egy felségsértő felett
Érezhet ennyi kínt?
«Nem felségsértő, nem király!
- Kiált a hű legény -
Kontért, a hős- és honfiért
S gazdámért sirok én.
- Kiált a hű legény -
Kontért, a hős- és honfiért
S gazdámért sirok én.
Vágasd ki a fát, s mely reá
Kulcsolta szíverét,
Kivágtad a hű ihszalag
Kölcsön tenyészetét.
Kulcsolta szíverét,
Kivágtad a hű ihszalag
Kölcsön tenyészetét.
Szakaszd ki a meleg szivet,
S mely éltetett, nevelt,
Tátott koporsóvá tevéd
A gazdátlan kebelt.»
S mely éltetett, nevelt,
Tátott koporsóvá tevéd
A gazdátlan kebelt.»
És újra sír és újra szól:
«Nem ad kárpótolást,
Oh nem, nem ad, sem föld, sem ég
Kontnak helyébe mást!»
«Nem ad kárpótolást,
Oh nem, nem ad, sem föld, sem ég
Kontnak helyébe mást!»
Szólott s karával görcsösen
A csonka tetemet
Közelb szorítja ajkihoz,
Sír, átkoz és nevet...!
A csonka tetemet
Közelb szorítja ajkihoz,
Sír, átkoz és nevet...!
S mélyen megindul a király
Ily nagy hűség fölött:
,Kelj föl - kiált - helyed legyen
Testőreim között.
Ily nagy hűség fölött:
,Kelj föl - kiált - helyed legyen
Testőreim között.
Kelj fel, fiú! hűségedért
Te veszteségedet
Királyilag kipótlom én,
Ha szolgálsz engemet.´
Te veszteségedet
Királyilag kipótlom én,
Ha szolgálsz engemet.´
De az őrjöngve visszaszól
S mint rém reá mered:
«Inkább a poklok ördögét
Mint tégedet - cseh eb!»
S mint rém reá mered:
«Inkább a poklok ördögét
Mint tégedet - cseh eb!»
S váltott inkább éltén halált
A hűséges legény,
A harminczkettedik nemes
Szent Györgynek vérterén:
A hűséges legény,
A harminczkettedik nemes
Szent Györgynek vérterén:
Sem hogy szolgálna oly királyt,
Ki törvény s jog helyett
Önkény alá hajtand vala
Egy hősi nemzetet.
Ki törvény s jog helyett
Önkény alá hajtand vala
Egy hősi nemzetet.
