Garay János: «SÍRVIRÁGOK»-BÓL.
«SÍRVIRÁGOK»-BÓL.
I.
Kert áll a városon kivűl,
Komor-sötét,
Lehullt gyümölcs, lehullt virág
Benn szerteszét;
Komor-sötét,
Lehullt gyümölcs, lehullt virág
Benn szerteszét;
Az életfáról hulltak ők,
Mert, oh a fát,
Te bús enyészet vad szele,
Szétszakgatád.
Mert, oh a fát,
Te bús enyészet vad szele,
Szétszakgatád.
Ah! nékem is virult e fán
Egy élet-ág,
S az életágon egy gyümölcs,
Még csak virág;
Egy élet-ág,
S az életágon egy gyümölcs,
Még csak virág;
De rombolásaid között
Nem nézted őt,
Elvitted kérlelhetlenűl
A drága nőt!
Nem nézted őt,
Elvitted kérlelhetlenűl
A drága nőt!
És véle elvivéd a szép,
A szép szemet,
A nőerény sok kincsivel
Gazdag szivet.
A szép szemet,
A nőerény sok kincsivel
Gazdag szivet.
Elvitted lelkét a dusat
Képzelmivel,
A lángtüzest, tavaszvidort,
Örökre el!
Képzelmivel,
A lángtüzest, tavaszvidort,
Örökre el!
Oh nincs e kertben több virág
Ily szép s derék,
Oh nincs a földön mint enyém
Oly veszteség!
Ily szép s derék,
Oh nincs a földön mint enyém
Oly veszteség!
