Garay János: ÚTI DALOK.
ÚTI DALOK.
I.
Messze visznek...
Messze visznek...
Messze visznek
Messze szép hazámtul;
Mértföldekre,
Mértföldek honán tul.
Merre visznek, meddig érek -,
Nem gondom nekem;
Nyugtom én a távozásban
Föl nem lelhetem.
Messze szép hazámtul;
Mértföldekre,
Mértföldek honán tul.
Merre visznek, meddig érek -,
Nem gondom nekem;
Nyugtom én a távozásban
Föl nem lelhetem.
A szivemben
Mint selyembogárnak
Száleresztő
Tündérek tanyáznak;
Menjek a nap bölcsejéhez,
Át a föld szinén,
Mindenütt csak szent szerelmem
Szálán csüggök én.
Mint selyembogárnak
Száleresztő
Tündérek tanyáznak;
Menjek a nap bölcsejéhez,
Át a föld szinén,
Mindenütt csak szent szerelmem
Szálán csüggök én.
II.
Felleg röpül fejem fölött...
Felleg röpül fejem fölött...
Felleg röpül fejem fölött,
Az út alattam elszalad;
De ah szivem marad, marad
Éjszak felé!
Az út alattam elszalad;
De ah szivem marad, marad
Éjszak felé!
Mint mágnestű e szomju szív;
Ha százszor délre löktetik,
Mind százszor visszaszökkenik
Éjszak felé.
Ha százszor délre löktetik,
Mind százszor visszaszökkenik
Éjszak felé.
Éjszak felé, hol két szép szem,
Nem a földsark jégtengere.
E vonzalomnak ingere!
Éjszak felé.
Nem a földsark jégtengere.
E vonzalomnak ingere!
Éjszak felé.
