Garay János: VEZÉRHANG.
VEZÉRHANG.
Én bennem sem aludt hajnalodó korom
Rózsás szép tavaszán a meleg érzelem;
Rózsás szép tavaszán a meleg érzelem;
| Ábránd képzeleteknek |
| Szárnyán én is emelkedém. |
A művészet örök trónja előtt, hol az
Ihlett lelkesedés zöld koszorúja leng,
Ihlett lelkesedés zöld koszorúja leng,
| Esztendőkig epedtem, |
| Esztendőkig imádkozám. |
Ott leltem fakadó érzetim édenét,
Fájdalmim s örömim istenüléseit,
Fájdalmim s örömim istenüléseit,
| S megzengett az ezüst lant |
| Könnyű húrja kezem között. |
S a mit lelkesedés, a mit az érzelem
Hő honhangzatokon dallanom engedett,
Hő honhangzatokon dallanom engedett,
| Néked nyújtom öledbe, |
| Tenéked, szeretett Haza! |
