Gyulai Pál: A SZERETŐK.
A SZERETŐK.
«Olvad a hó, tavasz akar lenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni!
Kinyilnék a szomszédunk kertjébe',
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Be szeretnék kék ibolya lenni!
Kinyilnék a szomszédunk kertjébe',
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Megtudhatnám, miről gondolkozik,
Rólam-e vagy másról álmodozik.
Jaj ha másról, jaj ha csalni akar . . .
Hervadjak el, én Istenem, hamar!»
Rólam-e vagy másról álmodozik.
Jaj ha másról, jaj ha csalni akar . . .
Hervadjak el, én Istenem, hamar!»
Szomszéd fia átkiált a lyánynak
««Ne légy virág, maradj te csak lyánynak!
Szeretőm vagy, légy a menyasszonyom,
Feleségem, én édes asszonyom!
««Ne légy virág, maradj te csak lyánynak!
Szeretőm vagy, légy a menyasszonyom,
Feleségem, én édes asszonyom!
Virágozva együtt hervadjunk el,
Nem tavasszal, hanem késő ősszel:
Csak egymásért örűljünk, búsuljunk,
Egy nyoszolyán, egy sírba' nyugodjunk.»»
Nem tavasszal, hanem késő ősszel:
Csak egymásért örűljünk, búsuljunk,
Egy nyoszolyán, egy sírba' nyugodjunk.»»
1864
