Gyulai Pál: BÁLTEREMBEN.
BÁLTEREMBEN.
Mélázva állok a teremben,
Szép ifju párok serge lebben
Körűlem, táncot táncra lejtve,
Az élet gondját nem is sejtve.
A víg zene s vidám kedv árja,
Mely szívöket úgy általjárja,
Reám is hat s játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Szép ifju párok serge lebben
Körűlem, táncot táncra lejtve,
Az élet gondját nem is sejtve.
A víg zene s vidám kedv árja,
Mely szívöket úgy általjárja,
Reám is hat s játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Örűltem én is fényes éjnek,
Víg kedvü zajnak, víg zenének
Csillárok, reszkető világa,
Bokréták illatos virága,
A nők mosolyja, hangja, arca,
És szívem titkos, néma harca
Mind rég elmult . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Víg kedvü zajnak, víg zenének
Csillárok, reszkető világa,
Bokréták illatos virága,
A nők mosolyja, hangja, arca,
És szívem titkos, néma harca
Mind rég elmult . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Akit oly hőn s hiven szerettem,
Mi sokszor vártam, láttam itten,
Mi szép volt és mi bájjal lejtett,
De értem fényt és zajt felejtett.
Szerelme kincse, lelke éke,
Szivem egyetlen szép emléke,
Boldog napok! . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Mi sokszor vártam, láttam itten,
Mi szép volt és mi bájjal lejtett,
De értem fényt és zajt felejtett.
Szerelme kincse, lelke éke,
Szivem egyetlen szép emléke,
Boldog napok! . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Hány lyányka itt e víg csoportban,
Ki úgy örűl, amint ő hajdan!
Az élet gondja, súlya, átka
Nem érinté még, boldog mátka,
Majd boldog nő s egy pár év mulya,
Mint ő, hervadva, sírba hullva.
Gyászfátylon át játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Ki úgy örűl, amint ő hajdan!
Az élet gondja, súlya, átka
Nem érinté még, boldog mátka,
Majd boldog nő s egy pár év mulya,
Mint ő, hervadva, sírba hullva.
Gyászfátylon át játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Hány ifju itt e vig csoportban,
Aki oly boldog, mint én voltam,
S majd egykor gyors napok letüntén
Oly mélabús lesz, aminő én,
És a jelenben nem talál mást,
Mint veszteséget és csalódást,
S a multban él . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Aki oly boldog, mint én voltam,
S majd egykor gyors napok letüntén
Oly mélabús lesz, aminő én,
És a jelenben nem talál mást,
Mint veszteséget és csalódást,
S a multban él . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Mind elvesztjük, hiába sírunk,
Korább' vagy később', amit bírunk,
Oly hirtelen hervad virágunk,
Csak egy lehellet boldogságunk!
Mulassatok, szép ifju párok,
Meg nem zavarlak, ha mélázok,
S megenyhülök . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
Korább' vagy később', amit bírunk,
Oly hirtelen hervad virágunk,
Csak egy lehellet boldogságunk!
Mulassatok, szép ifju párok,
Meg nem zavarlak, ha mélázok,
S megenyhülök . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!
1874
