József Attila: Aron Cotruş A bányász
Aron Cotruş
A bányász
A bányász
erőlködve, mint akit szél ért,
sziklát fejtek, vájom a szén-ért,
egy darab üszög-kenyérért.
sziklát fejtek, vájom a szén-ért,
egy darab üszög-kenyérért.
Elfeledtem a nevetést... a sírás fakó
arcomon biztosan undorító...
karom lassú lett, lábam is az...
arcomon biztosan undorító...
| testem csupasz, |
| tálam csupasz, |
egy fagyos napon, mint ma, de régen,
föld alá fektettem feleségem...
gyermekeimet tavasszal temettem,
viaszsárgák voltak mindaketten...
föld alá fektettem feleségem...
gyermekeimet tavasszal temettem,
viaszsárgák voltak mindaketten...
sziklát fejtek, vájom a szén-ért
egy darab üszög-kenyérért...
mind esetlenebbül, mind rútabban,
a torkom szorongató vastag porban.
| puszta aknákban |
mind esetlenebbül, mind rútabban,
a torkom szorongató vastag porban.
