József Attila: Ballada melyet Villon szerzett édesanyja kérésére, Szüzanyánkhoz való könyörgéseképpen
Ballada melyet Villon szerzett édesanyja kérésére, Szüzanyánkhoz való könyörgéseképpen
Királyné, akit fél a poklok szennye,
Ég hölgye s földünk Urasszonya ott,
Tekints rám, ájtatos keresztényedre,
Fogadj, mint választottid fogadod,
Bár érdemes kegyedre nem vagyok.
Oly nagy a száma, Urnőm, jóságodnak,
Hogy vétkeim kicsinnyé zsugorodnak
S a lélek nélkülük érdemtelen
A mennybe jutni, ne vedd tréfaszónak, -
Élten és holtan ez az én hitem.
Ég hölgye s földünk Urasszonya ott,
Tekints rám, ájtatos keresztényedre,
Fogadj, mint választottid fogadod,
Bár érdemes kegyedre nem vagyok.
Oly nagy a száma, Urnőm, jóságodnak,
Hogy vétkeim kicsinnyé zsugorodnak
S a lélek nélkülük érdemtelen
A mennybe jutni, ne vedd tréfaszónak, -
Élten és holtan ez az én hitem.
A romlást küldje mindenki vétkemre, |
Szálljon meg, mint a Szent Annát kegyelme,
Vagy mint Theophilust, a kispapot,
Aki általad feloldoztatott.
Mennyit fogadkozott ő a Gonosznak!
Ójj, hogy ilyenben én ne fáradozzak,
Töretlen Szűz, aki szeplőtelen
Misénk szentségét méhedben hordoztad.
Élten és holtan ez az én hitem.
Asszony vagyok én, szegény és vénecske, |
Látom az édent templomunkban, festve,
Ott hárfák vannak, lantok, kobozok.
S a poklot, hol sok elitélt rotyog:
Ez elkomorít, az mosolyra oktat.
Az örömet add, Szűzanyám, azoknak,
Kik hozzád futnak vélem vétkesen
S csordultig hittel, buzgón iparkodnak.
Élten és holtan ez az én hitem.
Ajánlás
V árunk, Szüzünk, Királyasszony, ki hordtad
J ézust, az örököt, Mindenhatónkat,
L ejött, fölvéve gyenge mivalónkat,
L ejött, segitni rajtunk idelenn,
O dadta ifjuságát a bitónak,
N em más ő, mintahogy igéim szólnak,
Élten és holtan ez az én hitem.
J ézust, az örököt, Mindenhatónkat,
L ejött, fölvéve gyenge mivalónkat,
L ejött, segitni rajtunk idelenn,
O dadta ifjuságát a bitónak,
N em más ő, mintahogy igéim szólnak,
Élten és holtan ez az én hitem.