József Attila: John Dos Passos Meghaltak
Meghaltak
Az egyik ül és kezének fájdalmas húsát nézi,
- kezének, amely hét éve nem dolgozott.
Tudjátok az esztendő hosszát?
Tudjátok, hány óra van egy napban,
mikor ez a nap harminchárom órát jelent ágyon, cellában,
cellasorok cellájában, cellasorok sorozatában,
- mind üresek álmok iszonyú ürességével.
Sacco kezének fájdalmas húsát nézi,
- kezének, amely hét éve nem dolgozott.
A babra emlékezik Sacco, melyet gyomlált kertjében
szürkületkor, |
emlékezik a rét hátának vonalára,
gyermekei fején a pihékre.
Fájdalmasan növekvő, mérgesedő emlékek az álmok,
az álmok örök kárhozat a bebörtönzöttek számára.
tapogatózva, próbálkozva az idegen szavak lehető legjobb
érintését keresgéli |
kínai csecsebecséit, |
sötét automaták nyelvének.
győztek a fekete automaták.
Fölemésztve.
Egészen fölemésztve,
Massachusetts levegőjébe távozott húsuk,
álmaik a szélbe.
"Halottak, tudja?" a kormányzóval bizalmaskodik titkárja,
"Halottak", bizalmaskodik a Legfőbb Törvényszék bírájával
a Fellebbezési törvényszék bírája. |
Holtak, mondja a makulátlan gallér; holtak, mondja
a selyemkalap, holtak, mondja a redingót. |
és mélyen leszijják szabadulásukat,
hosszában-széltében futkosván Boston uccáin.
hogy a dögvészt megszagolja
Massachusetts levegőjében.
Halottak ők most, megpörkölve
Massachusetts szelében.
Lélekzetük új lökést ad a szélnek,
lerontja a láng
Boston avas szagát.
fölegyenesedtek a műhelyekben,
elhajították a szerszámokat,
kidobták az ekét a barázdából
és üvöltöttek.
A vad szélben, mely jön Massachusetts felől,
ebben a rekedt ordításban
benne van a menetelő embermilliók zaja,
ezernyelvű kiáltása ugyanannak a dalnak.
a hóhér bekapcsolta az áramot
s a térbe küldte őket szabadon.
Most megszabadultak álmaiktól,
a ragadós tömlöctől távol
szavuk ott rezeg ezer nyelvében ugyanannak a dalnak,
mely Massachusetts füldobjait berepeszti majd.