József Attila: Mihail Codreanu A Golgota követe
A Golgota követe
a nap leszállt titokban, kedvesen...
Nem volt velünk a házban senki sem...
Künn szőke tavasz ülte a vidéket.
Az emberek jók, sebbel ékesen
bár Golgotára vitték éhesen,
hogy jelét adja nagy szeretetének.
bár azért adta csókját árulásra,
hogy pénzét harminc ezüsttel növelje.
mondta: A kincs, mit rejt a szív s az elme,
ennyi - szeress, hogy megbocsátni tudj.