József Attila: Mihail Cruceanu Az ősz az uccán
Mihail Cruceanu
Az ősz az uccán
Az ősz az uccán
A puszta uccán három sárguló nő
rongyokban átlép, a nedves hideg
hangja nógatja őket s érdesebb
ütemével a lombban ingó szellő.
rongyokban átlép, a nedves hideg
hangja nógatja őket s érdesebb
ütemével a lombban ingó szellő.
Az egyik szólt: - Lám, itt az ősz! A lelkem
olyan nehéz, hiszen még mit remélne?
- Ősz volt az is, mikor szeretni mertem.
S rátette sárga kezét a mellére.
olyan nehéz, hiszen még mit remélne?
- Ősz volt az is, mikor szeretni mertem.
S rátette sárga kezét a mellére.
A másik meg: - Az ősz még beteggé tesz!
- Már csak emlékszem forró két karomra.
- Nehéz a testem.
aszott kezecskéjét köhögve nyomja.
- Már csak emlékszem forró két karomra.
- Nehéz a testem.
| S fonnyadó kebléhez |
S a harmadik, tünődve, így beszélt:
- Ősz jön, halál jön!
hajukhoz ért a játszi holt levél.
A testükön melegedett a szél.
Egy gondolattá változott az ucca.
- Ősz jön, halál jön!
| S hallgatott. Búcsúzva |
A testükön melegedett a szél.
Egy gondolattá változott az ucca.
