József Attila: Mihail Cruceanu Az ősz az uccán

Teljes szövegű keresés

Mihail Cruceanu
Az ősz az uccán
 
A puszta uccán három sárguló nő
rongyokban átlép, a nedves hideg
hangja nógatja őket s érdesebb
ütemével a lombban ingó szellő.
 
Az egyik szólt: - Lám, itt az ősz! A lelkem
olyan nehéz, hiszen még mit remélne?
- Ősz volt az is, mikor szeretni mertem.
S rátette sárga kezét a mellére.
 
A másik meg: - Az ősz még beteggé tesz!
- Már csak emlékszem forró két karomra.
- Nehéz a testem.
S fonnyadó kebléhez
aszott kezecskéjét köhögve nyomja.
 
S a harmadik, tünődve, így beszélt:
- Ősz jön, halál jön!
S hallgatott. Búcsúzva
hajukhoz ért a játszi holt levél.
A testükön melegedett a szél.
Egy gondolattá változott az ucca.

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT