József Attila: Nichifor Crainic A tulsó part
Nichifor Crainic
A tulsó part
A tulsó part
A tenger tulsó partja
a begöngyölitett Finister,
talán az égnek a széle
és ajtó más titok felé
a gondolat számára megrázkódtatás,
parázshatár, fagynak őre.
a begöngyölitett Finister,
talán az égnek a széle
és ajtó más titok felé
a gondolat számára megrázkódtatás,
parázshatár, fagynak őre.
Vajjon odaértek-e valamennyien, akik elindultak?
Az elindultak már nem felelnek
s ugy vannak a tengeren, mint egy porond
mely süketen és nehezen a fenékre hull -
mint a halál, keserű a tenger
a sok titoktól, mely belehatolt.
Az elindultak már nem felelnek
s ugy vannak a tengeren, mint egy porond
mely süketen és nehezen a fenékre hull -
mint a halál, keserű a tenger
a sok titoktól, mely belehatolt.
A tenger utolsó partja
kert-e vajjon, vagy pusztaság
vagy sarki és ezüstös jégcsap?
Te sem tudod, én sem tudom
és akármelyik a messzeségbe tünt hajó,
örökre tünt el, mint koporsó.
kert-e vajjon, vagy pusztaság
vagy sarki és ezüstös jégcsap?
Te sem tudod, én sem tudom
és akármelyik a messzeségbe tünt hajó,
örökre tünt el, mint koporsó.
A fordítás befejezetlen.
