József Attila: Ovid Densusianu Hol a földes, dülő...
Ovid Densusianu
Hol a földes, dülő...
Hol a földes, dülő...
Hol a földes, dülő
út ágazik le-fel,
három szekeres szikrát
csiholva vesztegel.
út ágazik le-fel,
három szekeres szikrát
csiholva vesztegel.
Szól egy: "A városban
jártam a jussomért,
a veszteség mégis
megint csak engem ért."
jártam a jussomért,
a veszteség mégis
megint csak engem ért."
Másik: "Fáklya kellett
s koporsó énnekem;
az erdőőr lelőtte
egyetlen gyermekem."
s koporsó énnekem;
az erdőőr lelőtte
egyetlen gyermekem."
A harmadik: "Volt még
két ökröm, vontató;
dobra ütik holnap,
elviszi az adó."
két ökröm, vontató;
dobra ütik holnap,
elviszi az adó."
Indulnak a földes
dülőn a szekerek;
mind, mintha követ vinne,
nyikorog, nyekereg.
dülőn a szekerek;
mind, mintha követ vinne,
nyikorog, nyekereg.
