József Attila: Tudor Arghezi Archeologia
Tudor Arghezi
Archeologia
Archeologia
A lelkem még emlékszik
most is és szünet nélkül, arra, ami elmult,
egy multra, amely nékem ismeretlen,
de amelynek szent csontmaradványai
most is és szünet nélkül, arra, ami elmult,
egy multra, amely nékem ismeretlen,
de amelynek szent csontmaradványai
bennem rakódtak le anélkül, hogy tudnám,
amint a föld sem tudja mit hord magában
Amelyben szobrok alusznak szobrok mellett
és koporsó koporsó mellé van zárva.
amint a föld sem tudja mit hord magában
Amelyben szobrok alusznak szobrok mellett
és koporsó koporsó mellé van zárva.
Sirfeliratnak egy folytonos mormolása
Egyikük idegenül, másikuk csengőn hangzó
A levegőn át, az idő el van választva az órától,
mint valami szegfük az illatuktól.
Egyikük idegenül, másikuk csengőn hangzó
A levegőn át, az idő el van választva az órától,
mint valami szegfük az illatuktól.
Hangjait elvesztette a hallgatás
melyeket hajdanában visszhangzani kényszeritett
Hallani vélem az ősi hangok foszlányait,
amint szétfoszlanak s amint szétfoszlottak.
melyeket hajdanában visszhangzani kényszeritett
Hallani vélem az ősi hangok foszlányait,
amint szétfoszlanak s amint szétfoszlottak.
És némelykor minden fölébred
mint amennyire egy nagy viharban az erő
És megmutatja a századoknak az alapzatot.
Én őrködöm az utolsó lépcsőjükön.
mint amennyire egy nagy viharban az erő
És megmutatja a századoknak az alapzatot.
Én őrködöm az utolsó lépcsőjükön.
A fordítás befejezetlen.
