József Attila: AZ ÖRÖK POLYPHEMOS
Ha mélaszáju emberekre bukkant
A fáraó előtt egy szó se mukkant
S hallgatva bujt el szent mögötte mind.
Császár, vagy pápa s várakban, odúkban
Hízelgők nyelve lyukat fúr urukban
És napjainkban hódolnak megint.
Pokrócot minden ablak ő felé hoz,
Igy üdvözölsz kilógó fakult nyelvvel
S reád kacsint belőle sárga szemmel
A rőtszakállu, roppant Polyphemos.