József Attila: MEGGY A KÓRÓN
bársonyröptűek és kövérek.
Malacvilágosság az égen.
borzonganak, kotyognak halkan.
Már-már rikoltva fölrepülnek.
S tollászkodva megint elülnek.
gyengén lihegve kicsattannak
a meggyszemek körül a fákon.
puha füveken járkálások!
Szarvasok aggancsai hullnak.
Vagy ágak? virág után nyulnak?
Ölelj meg, hozzája hasonlón.
Ringass, terhelj, gyökig hajoljál,
mikéntha termésem te volnál.