József Attila: MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES
MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES
Mikor az uccán átment a kedves,
Galambok ültek a verebekhez.
Galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
Bokája messze, sugárral fénylett.
Bokája messze, sugárral fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
Egy kis fiucska utána bámult.
Egy kis fiucska utána bámult.
Mikor befordult s táncolt a kis bluz,
Kinyujtózott a sarkon a koldus.
Kinyujtózott a sarkon a koldus.
Mindenki nézte, senki se bánta,
Hogy ő a szivem gyökere-ága.
Hogy ő a szivem gyökere-ága.
Karcsu szél hajlott utána hűsen,
Mindenki ámult, nézte derűsen.
Mindenki ámult, nézte derűsen.
Aggódott szivem, derűjük rászállt,
Kettétört ott egy irigy virágszált.
Kettétört ott egy irigy virágszált.
Mikor az uccán átment a kedves,
Tisztán jutottam, tiszta szivekhez.
Tisztán jutottam, tiszta szivekhez.
