József Attila: EGYEDÜL
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.
Aki büszke arra, hogy mellette állok.
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.
S még akkor is szeret örök-visszatérten.
Ha majd távozom az örök-néma sírba.