József Attila: A VERGŐDŐ DIÁK
A VERGŐDŐ DIÁK
Előtte sívár halom mered,
Két szemében a szíve remeg.
- Szegény diák.
Két szemében a szíve remeg.
- Szegény diák.
Illatos és csókos az éjjel,
Piros szirmok szállanak széjjel
Rózsatövön.
Piros szirmok szállanak széjjel
Rózsatövön.
Nagyon szeretne kisuhanni,
Mámoros csókban együtthalni
Valakivel.
Mámoros csókban együtthalni
Valakivel.
Hanyatt feküdni uccakövön
S úgy várni, ha már nincs más öröm,
Naptalanul.
S úgy várni, ha már nincs más öröm,
Naptalanul.
Száguldani egy örök éjen
S az éji széllel friss fehéren
Titkolózni.
S az éji széllel friss fehéren
Titkolózni.
Vágyva vár kint az Élet-asszony
Egy új sebet hogy fölfakasszon
Ifjú ajkon.
Egy új sebet hogy fölfakasszon
Ifjú ajkon.
De hiába, ő nem csókolhat,
A diák nem megy, int a Holnap.
(Elhal a Vágy.)
A diák nem megy, int a Holnap.
(Elhal a Vágy.)
S előtte sívár halom mered,
Két szeméből a bánat ered.
- Szegény diák.
Két szeméből a bánat ered.
- Szegény diák.
1922 első fele
