József Attila: CSEND
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,
Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.