József Attila: PRÉDIKÁCIÓ
Tán próféta vagyok én.
De jöhet azért akárki más.
(Tán próféta vagyok én)
Minden gőgöt földbe takarjunk.
(Tán próféta vagyok én)
Úgyis elpusztul hamarossan.
(Tán próféta vagyok én)
S a szeretet lesz áldomásunk.
(Tán próféta vagyok én)
Minket hí, emberek, valahol.
(Tán próféta vagyok én)
Éljünk! éljünk ebben a hitben.
(Tán próféta vagyok én)
S minek a fegyver, küzdjünk hittel.
(Tán próféta vagyok én)
S ez a szeretet hitvallása.
(Tán próféta vagyok én)
Feküdjék végre ravatalon.
(Tán próféta vagyok én)
S egymást boldogan megölelni.
(Tán próféta vagyok én)
E dús növényt, mit Isten vetett.
A szeretet az örök élet
(Tán próféta vagyok én)
Az akarás mar, kínoz, éget.
(Tán próféta vagyok én)
De elpusztultak, jöttek mások.
(Tán próféta vagyok én)
Éljünk, csak éljünk. Ne akarjunk.