József Attila: FURCSA FOHÁSZ A SINEK KÖZÖTT
Fönn az égbe
Lenn az égbe, mindenségbe -
Meghallgatsz-e, Istenem?
Krisztus voltam,
Beteg nárcisz eldobottan
Halhat így magában el.
Sose kértem,
Port sose nyalt izzadt térdem,
Meghallgatsz-e, Istenem!
Bár a ranghoz,
Bocsánat bátor bitanghoz,
Megcsudálva illenék.
Ünnep-naptár
Piros szeme s virradatnál
Fénye szebb-enyhén dereng.
Nem gőz, keserűség hajtja,
Enyim fajta
S mindegy, hogy ki tüzel rajta,
Hogy ki lesz a gyilkosom.
Ige-böjtön,
Tetvek megdicsőült főkön
Éhen hadd pusztulnak el!
S én szabódom
Tölcsérezni csudamódon
Lehetetlen koponyát.