József Attila: HAJNALVÁRÁS
Ugy jössz komor, bus életembe.
Mint hajnal börtön ablakára,
Rigók harsannak torkából ki
S a vén, öreg Föld lelkesedve,
A friss, csöpp harmat-láb elébe.
S ő menyasszonyként csókol holmi
A rabnak mégis bekacag csak
S tovább suhan a messzeségbe.
Letaglózza a keserűség:
Nem várta senki úgy a Napnak
Nem vár úgy céda szeretőre
Az elrugott, jó, balga hűség -
Útált vágyával Éjfél-asszony,
Csak másszon nyögve körbe, körbe,
S kacajom ujra sírva várja!
Hajnalt a börtön ablakára.