József Attila: RÖG A RÖGHÖZ
a távol falujába ballagott.
a hamvas, égi templomablakot.
szívemben minden mámoros szavad.
és röghöz szorul a rög és tapad.
minket a gyönge, friss vetés szeret.
bennünk a föld barázdát rejteget.
feketébb hulló selyemgyapja már.
mit teljesen betölt a holdsugár.