József Attila: [TÖREDÉKEK]
[TÖREDÉKEK]
Kis Asszonyom ne sírj, nagy Egy vagyunk mi ketten,
A végtelenbe megmaradsz velem
Az Ének én vagyok s én rólad énekeltem.
A végtelenbe megmaradsz velem
Az Ének én vagyok s én rólad énekeltem.
1923 jan. vége
*
Szép, ártatlan, fehér galambot öltem:
Szivem, fogadd el ifjuságomat.
Szivem, fogadd el ifjuságomat.
Rongyos, fakult hitem vadul sikálja,
De szűzre mossa ismét a harag.
De szűzre mossa ismét a harag.
1923. márc. eleje
*
Boruljatok csak össze bennem,
Bús Ember, bús Magyar
Mert Egy vagytok ti mindaketten.
Bús Ember, bús Magyar
Mert Egy vagytok ti mindaketten.
Istentelen bú sarkvidékén,
Bús Ember, bús Magyar,
Boruljatok csak össze békén.
A fájdalmak nagy, éhes kedve
Ugyis megmar, miként
Veszett fókát nagy, szörnyü medve.
Bús Ember, bús Magyar,
Boruljatok csak össze békén.
A fájdalmak nagy, éhes kedve
Ugyis megmar, miként
Veszett fókát nagy, szörnyü medve.
S fájásotok csak egy nagy fájás.
1923. máj. eleje
*
Mint tenger alól felrobajló vulkán,
Úgy szökken már vágyam feléd, hogy szörnyű
És forró szikláin neked, a messzi,
Vidám vincellérnek szent, csókkarós
És lángoló csudaszőlő teremjen.
Úgy szökken már vágyam feléd, hogy szörnyű
És forró szikláin neked, a messzi,
Vidám vincellérnek szent, csókkarós
És lángoló csudaszőlő teremjen.
1923. nov. 6.
*
Jaj azoknak, akik az isten
Kinőtt cipőit fényesitik
Kinőtt cipőit fényesitik
Akik elrongyolt lobogóval
Szívükkel, dobott önmagukkal
Fényesitik,
Jaj azoknak, akik az isten
Kinőtt cipőit fényesitik
Szívükkel, dobott önmagukkal
Fényesitik,
Jaj azoknak, akik az isten
Kinőtt cipőit fényesitik
Lehet foltozni minden világot
1923 ősze
