József Attila: LÁZADÓ SZENTEK
De gonoszok csontjából őrölt porban.
De fejemet oda nem adom újra.
Inkább magam, de soha Izsákot.
Szólok, de annak, aki majd meghallgat.
Vén szivemet is a földre ejtem.
Engem büntess meg tűzön őhelyettük.
Én nem vigyázok többet a pokolra.
De halottakat nem keltek föl most is.