József Attila: IFJÚMUNKÁS
IFJÚMUNKÁS
Gyere, menjünk édesapádhoz, ott ül a lámpa előtt
Fekete kenyeret eszik, friss vizet önt a poharába, csobog, mint a fiatal
állatok lelke
Mindjárt meghallják szomszédai, keresztet vetnek, lehajolnak, fölemelik
a roppant lakatot
S csitt csatt - bezárják ajtóikat.
Fekete kenyeret eszik, friss vizet önt a poharába, csobog, mint a fiatal
állatok lelke
Mindjárt meghallják szomszédai, keresztet vetnek, lehajolnak, fölemelik
a roppant lakatot
S csitt csatt - bezárják ajtóikat.
No gyere már, a kémény füstje kékebben száll most otthonába -
Bizony, hogy nagyon szeret téged az édesapád és nagyon vár -
Kimegy este a városszélre, aztán fáradtan hazaballag -
Anyáddal még ébren van soká -
Kinyílik nehéz tenyerük, no gyere már -
Ideje, hogy a pávák széttárják gyönyörű farkaikat.
Bizony, hogy nagyon szeret téged az édesapád és nagyon vár -
Kimegy este a városszélre, aztán fáradtan hazaballag -
Anyáddal még ébren van soká -
Kinyílik nehéz tenyerük, no gyere már -
Ideje, hogy a pávák széttárják gyönyörű farkaikat.
1925. aug. [?]
