József Attila: LÁTOD?
Egykedvü küszöböm előtt.
A te lábaid nyoma
Nem fáj már néki többé.
Csak egy csobbanás:
Kövér halamat visszaadom a folyónak
Egy surranás:
Gyönge madaram visszaadom a mezőnek
Eredj csak
Elfedezi megcsorbult levelét
A virág.
Már esteledik.