József Attila: ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.