József Attila: MAGYAR ALFÖLD
temploma cövek;
talaja mély aludttej, de benne
hánykolódnak szögletes kövek.
Magyar ember - rongya zászló;
étele a tál;
dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk
mezítláb jön foltozott halál!
köldököd kötél;
csettintésed égő város, tollad
füstölög s egy szál gyufát nem ér!
bodzás kis fenék -
nézzétek, ím, országúton, némán
vándorolnak ki a jegenyék!