József Attila: SZERETNÉNEK
csak szenvedek én és csak dolgozom.
bánatba rosszat, közönyömbe jót.
Kedvesem tudja, ő számba veszi.
S ha kérdem, rámnéz s nem mondja, miben.
a varjú is szükségből rakna rám.
csicsókás volna az a krumpliföld.
ahogy a munka megköveteli.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.
nagyon szeretnének az emberek.