József Attila: A CIPŐ
egy ilyen tapos,
két megtörött, szelid orcám
azért bánatos.
Lekvár lesz a sár?
Neki mindegy. Füzőmből meg
kanócot csinál.
rám, a marcona.
Kiadhatom a lelkemet, -
ennek nincs hona.
elébe teszem,
elpirul ugyan, de aztán
döfköd mérgesen.
visszanéz csunyán
s ő is, az én morcos költőm
nyelvét ölti rám.
Hordott egy huszár
s váltogatott, a hűtelen.
Ennek vége már.
vetett volna ki
Észak homályló havára
dérrel porlani,
tigris tépne szét,
vagy gyík fülelné belőlem
az éj gyors neszét,
szét a termeszek, -
vagy tengeri zöld homálynak,
ahol elleszek
mint cipő-virág,
mig belepnek puha testtel
iszamos csigák.
szagolna maki,
vagy csak mocsári gólyának
vetett volna ki!
szállana velem,
lassút lépne s állva tollal
fedné egy felem.
két éve tapos,
két megtörött, szelid orcám
azért bánatos.