József Attila: ORDAS
ragadozónak, szabadnak.
Mint a kék tél s a gyötrelem,
világos és könyörtelen.
ugassatok az udvaron.
Vonítsatok, de ne nagyon,
meghallja az árny a fagyon.
jég fénye közt tovavillan;
a kín csattogó hercege,
álmunk házőrzője, ebe!
husotok, amint bevérzi.
Eltünődik, száját nyalja
s morog, de maga se hallja.