József Attila: ŐSZ
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.